Szinetár 80
80. születésnapját ünnepli Szinetár Miklós, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező, Érdemes és Kiváló Művész. A jeles évforduló alkalmából köszöntjük őt írásunkkal.
2012-02-08
„Szinetár Miklós 1932. február 8-án született Budapesten Szinetár Ernő és Révész Margit gyermekeként. Huzella Elek irányítása alatt komponálni tanult, valamint énektanulmányokat folytatott Sallai József vezetésével. A Színház- és Filmművészeti Főiskola, (1949–1953) elvégzése után az Operettszínház rendezője lett, majd később főrendezője (1953-1960). 1960–1962 között a Petőfi Színház művészeti vezetője volt. 1962–1971 között az MTV főrendezője volt, ettől kezdve fokozatosan lépkedett a szamárlétrán: 1971–1974 között művészeti vezetője, 1974–1979 között művészeti igazgatója, 1979–1986 között elnök helyettese, 1986–1990 között főrendezője, 1993–1996 között a Fővárosi Operettszínház igazgatója, 1996-tól az Operaház főigazgatója, 1953 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1987–1990 között a Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa.” (Wikipédia)
Pályájának mérföldkövei jelzik alkotói sokszínűségét: a nagy kiugrás, a legendás (1954-ben bemutatott, egy 1961-es felvételen ma is hozzáférhető) Csárdáskirálynő Honthy, Feleki, Rátonyi és Németh Marika főszereplésével egy korszak emblémájává vált, s mindmáig hivatkozási alap minden újabb színrevitel során, egyfajta etalon, ami alapján sokan még mindig „ahhoz képest” határozzák meg a jelenkori bemutatók rangját. 1971-ben filmen is megrendezte Kálmán Imre operettjét, ezúttal Anna Moffo, Psota Irén és Latinovits Zoltán voltak a főszereplők.
1962-ben pályája új irányt vett: a Magyar Televízió főrendezőjeként tevékenykedett egészen 1971-ig, majd 1974-ig az MTV művészeti vezetőjeként működött. 1974-ben művészeti igazgatóvá lépett elő, 1979-től pedig már a Magyar Televízió elnökhelyettese volt. Nevéhez kötődik a Rózsa Sándor-sorozat és az első színes magyar tévéadás, Az ember tragédiájának televíziós változata is. 1973-ban feleségül vette Hámori Ildikó színművésznőt; Gábor nevű fiuk 1962-ben, Dóra nevű leányuk 1976-ban született.
A színházat persze nem hagyta el végleg, hiszen már 1951-től mint az Operaház vendégrendezője aratott sikereket. Elsőként Auber Fra Diavolo című operáját rendezte 1953-ban, de jelentős elismerést hozott számára Mozart Così fan tutte című vígoperájának sziporkázó, a mű minden rétegét feltáró rendezése (1960, majd új díszletekkel 1980), aminek időtállóságát bizonyítja, hogy ma is ez a színpadra állítás szerepel az Opera repertoárján. Azóta számtalan rendezését láthattuk az Operában; sohasem volt túlságosan formabontó, de minden munkáját valami apróbb motívummal kiegészítette. Carmen és Don José tragikus szerelmét – megőrizve az eredeti koloritot – a sevillai folklórt fotózó turisták vakuvillanásainak kereszttüzébe helyezte; emlékezetes marad ezredvégi keserű Borisz Godunovja. Gondolkodó, intelligens elemző művészként mutatja fordított sorrendű Bartók-trilógiája. Megrendezte a Hunyadi Lászlót háttérre vetített kódexlapokkal, A sevillai borbélyt pedig az Európai Unió csillogása és a közben perifériára szorulók világa ihlette, a közönség meghökkent a lépcsők odvában megbújó hajléktalanok láttán. Tannhäuser-rendezése hosszú ideje fut, immár kicsit megújítva, színházi kulisszák keretébe álmodott Rigolettója és Denevérje szintén évek óta a repertoár sikeres darabjai, pláne, hogy a látványos, Csikós Attila tervezte díszletek kápráztatják el a publikumot.
Szinetár nevéhez fűződik a Zenés TV Színház indítása, sikerszériája. Maga is több emlékezetes filmet jegyez rendezőként: a Gianni Schicchi humoros, mozgalmas adaptációja a zseniális Melis Györggyel, a Hoffmann meséi Kelen Péterrel a címszerepben, akinek múzsái Kováts Adél, Farkas Katalin (énekhangban), Tokody Ilona és Csavlek Etelka voltak. A visszaemlékezések megjelenítése a filmtechnika finom eszközeivel, a varázslatok, áttűnések látványosak, és segítik a rendezői gondolatok kibontakozását. Melis mint főgonosz abszolút főszereplője a filmnek, de kisebb szerepekben megmutatkozhat Feleki Kamill vagy Harkányi Endre is. Fidelio, azaz Leonora és Florestan történetét a váci börtön falai közt – és közönségének játszatja Szinetár, ezzel újabb értelmezési lehetőséget adva Beethoven művének. Csavlek Etelka címszereplése mellett Gregor József és Molnár András énekét és játékát csodálhatjuk. Petrovics Emillel való barátságának, együttműködésének legszebb emléke a C’est la guerre című opera tévéváltozata Ilosfalvy Róberttel és Mátyás Máriával. Később, az Operaház újabb kori viharaiban is együtt dolgozott Petroviccsal, a társulat követelte visszatérését az igazgatói székbe.
Remek szereposztással rendezte meg A denevér tévéváltozatát is: B. Nagy János, Csurja Tamás, Kukely Júlia, Csonka Zsuzsanna, Hamari Júlia mellett kiváló karakteralakításra adott lehetőséget a népszerű tévés műsorvezetőnek, Antal Imrének. A kékszakállú herceg vára televíziós feldolgozása elsősorban különös zárójelenete okán emlékezetes: mindhárom régi asszony vonásai Judit arcát jelenítik meg. Judit szerepében Sass Sylvia, a Herceg Kováts Kolos, a film 1980-ban Prágában elnyerte a legjobb rendezés díját.
Munkáját 1956-ban és 1961-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, az Érdemes Művész címet 1967-től mondhatja magáénak, Kossuth-díjas 1970-ben lett. Négy évvel később kapta meg a Balázs Béla-díjat, Kiváló Művésszé 1978-ban avatták. A monte-carlói Arany Nimfa-díjat, valamint az Unda-díjat 1970-ben hozta el. Ezen kívül kiérdemelte a moszkvai filmfesztivál Béke-díját, valamint a trieszti Ezüst Asteroid-díjat is.
Vendégként dolgozott Genovában, Münchenben, Wuppertalban és Szverdlovszban is.
A mai napig aktív művész: legutóbbi munkája az Operában Verdi Macbethje. A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja.
Könyvet írt Operán innen, operán túl címmel, amely 2007 telén jelent meg. Születésnapja alkalmából újabb kötete jelenik meg Pályázat címmel az Európa Kiadónál.
Fülöp Károly
Videók: