Operaházi folytatásos

Amikor egy évvel ezelőtt arra vállalkoztunk, hogy összefoglaljuk az új évezred első évtizedének operaházi történéseit, még nem sejthettük, hogy az előttünk álló év annyi változást és bonyodalmat hoz majd az Andrássy úton, hogy a szálak kibogozásához ismét szükség lesz egy áttekintésre. Az elmúlt évet leginkább az jellemezte, hogy semmilyen döntés vagy bejelentés nem bizonyult tartósnak, egyetlen hét vagy akár egyetlen nap leforgása alatt homlokegyenest ellenkező történések közepette kapkodtuk a fejünket – mármint azok, akik még megpróbálták követni ezt a folytatásos szappanoperát.
Háromrészes összefoglalónk első részében úgy fogalmaztam, talán tíz év után Vass Lajos lesz az első főigazgató, aki kitölti hivatali idejét – amennyiben kitölti. Azóta tudjuk, nem sikerült neki sem, így továbbra is a 2001-es az az esztendő, amikor utoljára lejárt egy főigazgatói kinevezés, azóta mindenki határidő előtt távozott székéből. Persze ha csak a főigazgatói székről volna szó! Az elmúlt évben miniszteri biztosok kergették egymást az Andrássy úton, néha bizony bohózatba illő elemekkel tarkítva működésüket. Hogy mindez mégsem vicces, azt a társulat időről időre nyilvánosságra kerülő reakciója mutatja: a művészi munkát nemcsak nehezíti, lassan lehetetlenné teszi az a tragikomédia, ami a magyar állam operaháza körül és benne zajlik.

Ott vesszük fel a fonalat, ahol tavaly befejeztük: múlt nyáron az utolsó pályázaton kinevezett triumvirátus elkezdett darabokra hullani (na jó: tettek róla, hogy széthulljon); ennek első stációja Kovalik Balázs lejárt szerződésének meg nem hosszabbítása volt. 2010. június 30. óta senki nincs az Operaházban, aki a művészeti kérdésekért felelne – és ez ma, 2011. augusztus 17-én sem zavar senkit a fenntartói oldalon.

Az ámokfutás az évadnyitó társulati üléstől (2010. szeptember 6.) datálható, ám ezt megelőzte egy közjáték: 2010. augusztus 23-án Harangozó Gyulát miniszteri biztossá nevezik ki – illetve, mint utólag megtudtuk, kievezését akkor még nem írták alá –, ő pedig ennek a „félig-kinevezésnek” birtokában első intézkedéseként a korábbi balettigazgatói pályázaton őt legyőző riválisát, Keveházi Gábort kívánta eltávolítani. (Keveházi éppen 2010-ben nyerte el újabb öt évre a balettigazgatói tisztséget, amelyet 2011 januárjáig tölt be, akkor addigi helyettesére, Eldar Alievre cserélik.) A fiaskó után újabb miniszteri biztost választottak Horváth Ádám személyében. Azóta tudjuk, a két miniszteri biztos Réthelyi Miklós miniszter, illetve Szőcs Géza államtitkár személyes favoritja volt, és mivel e kérdésben később, a pályázat alkalmával sem értenek majd egyet, így újabb hónapokkal hosszabbítják meg a színház amúgy is hosszúra nyúlt agóniáját.

Az évadnyitó társulati ülésen tehát Szőcs Géza bejelenti Horváth Ádám fél évre szóló miniszteri biztosi kinevezését, amelyet később nyilván meghosszabbítottak, de ezt már külön nem jelentették be. Három nappal később a sajtóval közölték, hogy Harangozó Gyula „második miniszteri biztos” lesz, az indoklás szerint azért, hogy a tisztséget két részre bontva Horváth feleljen az operatív teendőkért, és Harangozó vezetésével álljon fel az a vizsgálóbizottság, amely átvilágítja az intézmény működését. A bizottság tevékenységének első és máig egyetlen eredménye, hogy a feltárt (de nyilvánosságra nem hozott) pazarlások és szabálytalanságok nyomán a miniszter felmenti Vass Lajost és Szabó Attila gazdasági igazgatót. (Az ő közalkalmazotti jogviszonyukat végül közös megegyezéssel bontják fel.)
Horváth Ádám ekkor nyilatkozik arról, hogy az október 22-i leváltását megelőző este Vass Lajos utasítására dokumentumokat semmisítettek meg az Operaházban. Az ügyben azóta sem tudunk feljelentésről. A bizottság működéséről két sajtótájékoztatón számoltak be (utoljára novemberben), akkor szabálytalan közbeszerzésekről, jogtalan kifizetésekről hallottunk – konkrét példa nélkül – a bizottságot vezető Hardy F. Gábortól, illetve a NEFMI helyettes államtitkára, Skultéty László esetleges büntetőjogi felelősségről is beszélt. Állításaikat Vass Lajos „nevetséges vagdalkozásnak” minősítette. Feljelentésről nem tudunk, de arról sem adtak hírt, hogy a bizottság mire jutott munkája végeztével – amennyiben végzett vele.

Közben szeptember 23-án Fischer Ádám vezető karmester lemond, ezzel helyet csinál az immár harmadszor visszatérő Győriványi Ráth Györgynek, akit október 7-i dátummal két évre, 2012. decemberéig neveznek ki a megbízott főzeneigazgatói posztra. 
Vass menesztése után Horváth Ádám biztosi jogköre kiegészül a főigazgatói teendőkkel is, ám november 17-től Mozsár István is megjelenik az Operaház vezetői névsorában mint ügyvezető igazgató, de jelenlétéről sokan csak most, lemondásakor értesültek. Mindenesetre Mozsár lesz az, aki a sikertelen pályázatot követően átveszi Horváth Ádámtól a megbízott főigazgatói posztot, ezt pár nappal ezelőtti lemondásáig, augusztus 8-ig töltötte be.

Az Operaház elmúlt évtizedében sokféle pályázatot láttunk már, de az idei minden szempontból csúcstartónak bizonyult. Meghirdetése után annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy öt pályázó indult el a vezető posztokért, ám a pályázatokat váratlanul titkosították, így mostanában nem fogjuk megtudni, kik milyen koncepcióval készültek. Szintén csak kiszivárgott információkból tudjuk, hogy a bíráló bizottság kinek a főigazgatói pályázatát támogatta. Horváth Ádám állítása szerint 8:1 arányban az övét, máshol 4:4, 5:4, de még 3:3 arányról is lehetett hallani, ráadásul már az eredményhirdetés előtt, miközben a bizottság tagjai titoktartást fogadtak. További érdekesség, hogy a bizottság tagjainál összeférhetetlenség is felmerült, illetve a bizottságban a közalkalmazotti tanácsot képviselő Fodor Ágnestől az operaházi dolgozók egy része megvonta a bizalmat. Pakucs János, az Operabarátok Alapítvány felügyelőbizottságának elnöke kinevezését Horváth Ádámtól kapta, akihez egyéb kötődése is van: Pakucs Horváth Ádám felesége nagybátyjának, dr. Papp Gézának közeli üzlettársa. Hab a tortán, hogy Szőcs Géza (aki a bizottság munkájában nem vett részt) már a pályázat határidejének lejárta előtt úgy fogalmazott, hogy az érvénytelen, de legalábbis eredménytelen.
 
A pályázati döntés eredeti határideje 2011. június 1. lett volna – és majdnem lett is, hiszen a „felsőbb utasítás” ellenére (miszerint várja meg a következő kormányülést) Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter kinevezte a bizottság által támogatott (?) pályázót, Horváth Ádámot, aki így de facto pár óráig, de jure két napig volt a MÁO igazgatója. (Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár továbbra is Harangozó Gyulát támogatta.) A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium még aznap, június elsején megvétózta a friss kinevezést, azzal, hogy a döntést elhalasztják, és Horváth miniszteri biztos marad. Június 3-án Horváth Ádám lemond a főigazgatóságról, de ekkor már a biztosi posztjáról is, tehát immár Mozsár Istvánra száll a megbízott főigazgatói pozíció is.
Az évad gyakorlatilag véget ért úgy, hogy nem sikerült – tartósan – új főigazgatót kinevezni, az újabb pályázat, ha egyáltalán kiírják, újabb hónapokat vesz majd igénybe, és a küszöbön álló új évadnak ismét csak nincs felelős vezetése. Az augusztus 9-én ideiglenesen, néhány napra felkért Kovács János kinevezése éppen ma, augusztus 17-én járna le. Mi jön ezután? Már tippelni sem érdemes.

Miközben az Operaház egész évadban átjáróház-jelleggel üzemelt, a társulat abszolválni próbált egy évadot – az előzetes tervekből az eredeti Bánk bán színpadi bemutatása és A bolygó hollandi-premier elmaradt (előbbi két koncertszerű verzióban valósult meg); a létrejött produkciók minőségét a megfelelő helyen már értékeltük.

A társulatnak a helyzetre adott reakcióit a különféle aláírásgyűjtésekből, nyílt levelekből követhettük nyomon, ezek legfőbb törekvése a tarthatatlan helyzet rendezésére irányult. A legutóbbi, komoly sajtóvisszhangot kiváltó nyílt levelet a Magyar Operaénekesek Egyesülete jegyezte, az aláírók között Kossuth-díjas, Kiváló és Érdemes Művészek szerepeltek. Levelüknek akár egyenes következménye is lehetett Mozsár menesztése, ám ebbe nem látunk bele, és ez még nyilvánvalóan nem hozta el a megoldást.
Ebben a levélben tiltakoztak a művészek a sajtóban több helyen megjelent, állítólag tervezett leépítések ellen. Ezt egyébként a minisztériumból nem cáfolták, csak Győriványi Ráth György adott ki egy közleményt, amelyben leszögezi, hogy a fenntartó engedélye nélkül nem tervez ilyesmit, egyben javasolja a színház művészeinek, hogy tehetségüket a színpadon kamatoztassák – az kérdés marad, hogy mit javasol azoknak, akiket jóformán egyetlen előadásra sem tűzött ki az előttünk álló évadban.

A most induló, 2011-2012-es szezon tervei nyilvánosak, premiereket hirdettek, eladták a bérleteket – ám sokkal többet nem tudunk arról, hogy mi is következik holnaptól a Magyar Állami Operaházban. 

Kapcsolódó cikkek:

Bizottság helyett I.
Bizottság helyett II.
Bizottság helyett III.
Circus maximus (a Kulturális Bizottság üléséről, 2010)
Évadkezdet – avagy vissza a jövőbe? (Évadnyitó társulati ülés, 2010)