Konzervek a Tubusból II.

Első operai élményem a Bánk bán volt. Ha egészen pontos akarok lenni, első, egész estés, színházi operaelőadásom. Délelőtt persze. A nyolcvanas évek közepén jártunk, az Opera újranyitása után pár évvel, a gyorsan átrendezhető, hasonló díszletelemekből épített színpadképek, hagyományos rendezések idején. Forray Gábor román stílusú, boltíves oszlopai tagolták a teret, a Tisza-parti jelenetben egy csenevész kis fa körüli hatalmas rongyrázás imitálta a folyó mardosó hullámait. A rendező Vámos László, a jelmeztervező Márk Tivadar volt. Az előadás nyilván működött, ha aztán újabbakra is kíváncsi lettem. A megértéshez hozzájárult a műsorfüzet; ára: 14 Ft. S persze az akkor még megfizethető büfében egy üdítő meg egy molnárka a szünetben – csak hogy teljes legyen a szórakozás. Kiskamaszként nyilván nem érthettem és élvezhettem a mű minden rétegét, s nem is tudtam pontosan, kiket látok a különböző szerepekben, ez irányú tudatosodásom csak később kezdődött. Az biztos, hogy Melindát Kukely Júlia, Gertrúdot pedig Mészöly Katalin énekelte.

Bánk és Gertrud kettőse: Horváth Bálint, Mészöly Katalin (tévéfelvétel)

Érdeklődésemet jórészt olyan rejtélyek foglalkoztatták, mint hogy vajon kik és hogyan tologatják az oszlopokat, hová ugrik Melinda a „hullámok” között, vagy hogy a koporsóban az énekes, statiszta vagy bábu fekszik-e a zárójelenetben. Később persze tudatosabb operalátogatóként újra és újra láttam Erkel remekét ebben és más rendezésekben is. A Kerényi- és a Káel-féle színre állítások körüli viták során nemrég az egyik Melindát alakító énekesnő nosztalgiázva említette, hogy még ez a korábbi, Vámos-féle volt a legjobb előadás, a Forray-díszlet egyszerre volt korhű és korszerű, s ő tett is javaslatot, hogy néhány borostyánnal föl lehetne dobni, s mehetne mind a mai napig. Ugyancsak említette, hogy váltó kolléganőjével mennyit nevettek (s persze nyelték a port) a fent említett folyó, azaz az általuk Magyarország legnagyobb porrongyának csúfolt hatalmas textília üzembe helyezésekor minden előadáson, mivel annak porszívózása igencsak ritkán történt meg az előadások között.

Bánk és Melinda kettőse: Simándy József, Csavlek Etelka (tévéfelvétel az 1980-as díszletben)

Melinda áriája, II. felvonás: Csavlek Etelka (tévéfelvétel az 1980-as díszletben)

Ebben az 1980-as rendezésben láthattuk még az évek során többek között Karizs Bélát, Ilosfalvy Róbertet, Horváth Bálintot, Csavlek Etelkát, Pitti Katalint, Ardó Máriát, Kasza Katalint, Ercse Margitot, Melis Györgyöt, Miller Lajost, Sólyom-Nagy Sándort, Bordás Györgyöt, Berkes Jánost, Berczelly Istvánt, Bende Zsoltot.

Mivel az előadás kíváncsivá tett a darab mélyebb megismerésére, be kellett szereznem a boltokban akkor egyediként kapható felvételt, bakelit korongon. Azóta már mintegy féltucatnyi változat szerezhető be különböző formátumokban, de akkor a Simándy-, Ágai-, Melis-, Komlóssy-féle, Ferencsik János vezényelte produkció volt hivatott betölteni a népnevelés funkcióját. A lenyűgöző felvételből tévéfilm is készült, aminek részleteit ma a neten is megtekinthetjük.

Melinda áriája, II. felvonás: Ágai Karola (a művésznő portréműsorából)

Bánk és Gertrud kettőse: Simándy József, Komlóssy Erzsébet (Vámos László tévéfilmjéből)

Hazám, hazám...: Simándy József (Vámos László tévéfilmjéből)

E lemeznek fényét csak a Hunyadi Lászlóé halványította el – nem mintha annyival kiválóbb felvétel lenne; egyszerűen csak, mint sokan mások, én is könnyebben fogadtam be annak melódiáit. A Hunyadi valahogy könnyebben „eladja” magát, aztán persze az ember operahallgatói gyakorlatával árnyaltabb lesz a kép a későbbiekben.

Szilágyi Erzsébet áriája: Ágai Karola (Margit-sziget, 1974)

Szerelmi kettős: Ilosfalvy Róbert, Rodica Popescu (Margit-sziget, 1974)

Finálé: Ágai Karola (Margit-sziget, 1974)

A Hunyadival valahogy fordítva történt ismerkedésem, mint a Bánkkal: a Gulyás-, Molnár-, Sass-féle felvétel, egyfajta ősváltozat után a színházban játszott, átdolgozott variáció csalódást keltett, mind a mai napig nem tudtam megszokni. A Bánknál viszont az ősváltozat hat mostanság idegenül.

Finálé: Sass Sylvia (Hungaroton, 1985)

A Hunyadiból láttam még a korábbi változatot, majd a ’80-as évek végén színre került felújítást, aminek gyönyörű jelmezeit a legutóbbi, Szinetár–Harangi verzióban is felhasználták. Legszebb Hunyadi-élményem Daróczi Tamás nevéhez fűződik, aki akkoriban kiváló formáját futotta különböző operák főszerepeiben, továbbá Fekete Veronika, Pelle Erzsébet, Szilágyi Erzsébet(!), Rozsos István maradtak meg emlékeimben, aztán későbbi előadásokban, a későbbi rendezésben láttam Pánti Annát, Boross Csillát, Péter Cecíliát, Kelen Pétert, egyéb előadásokban pedig Soskó Andrást, Molnár Andrást, Bazsinka Zsuzsát…

Hazám, hazám: Daróczi Tamás

La Grange-ária: Fekete Veronika (Pécs)

Szilágyi Erzsébet áriája: Fekete Veronika (Pécs)

Finálé: Fekete Veronika (Pécs)

Meghalt a cselszövő...: Mukk József, Soskó András (Győr)

 

 

 

Hunyadi László áriája (3. felv.): Daróczi Tamás

1994-ben az Erkel Színházban (akkor még volt) került színre a Dózsa György. Előttem egy idős úr ült, kémlelte a helyszínt, vadászlesen volt: kis magnójára rögzítette az előadást. Kicsit irigykedtem is rá, hogy később is meghallgathatja a ritkán játszott művet. Azóta persze ez is pótolható részben, a neten is van fent néhány jelenet mindkét szereposztásból, a televízió is készített egy keresztmetszetet, és létezik egy rádiófelvétel is, más szereposztásban. Az Erkel-évfordulóra rendezett sorozatban pedig látható volt a darab koncertszerű előadása. Az Erkel színházi produkcióról anno nem sok jó kritika jelent meg, de azt hiszem, kutatva a neten lévő részleteket és emlékeimet, ma már büszkék lennénk rá, ha a repertoáron lenne – akár ebben a kiállításban is. Az előadást Tóth János rendezte, Csikós Attila tán túláradó, de látványos díszleteivel, a túlzottan patetikus záróképpel. De legalább lenne! Most semmi sincs: Hunyadi elvérzett, Dózsát elégették, van egy fél ős-Bánkunk, aminek kiteljesítésére ígéretet kaptunk. A Dózsából tehát a tubuson nézhetünk részleteket Csák József, Bándi János, Pitti Katalin, Csavlek Etelka, Kukely Júlia, Csonka Zsuzsanna előadásában. A produkcióban fellépett még Sánta Jolán és Németh Judit költőként, a jósnőt Mészöly Katalin és Farkas Éva adták, Bornemissza Leblanc Győző és Wendler Attila volt, Zápolya Kálmándi Mihály és Gárday Gábor, Barna pedig Bordás György és Sárkány Kázmér.

Dózsa és Csáky Laura kettőse: Csák József, Pitti Katalin (Erkel Színház, 1994)

Dózsa és Csáky Laura kettőse: Bándi János, Csavlek Etelka (Erkel Színház, 1994)

A II. felvonás fináléja: Bándi János, Kukely Júlia (Erkel Színház, 1994)

Rózsa búcsúja: Kukely Júlia (Erkel Színház, 1994)