Búcsú Gregor Józseftől
2006-11-04
Egy hete nincs közöttünk. Egy hete próbálunk elbúcsúzni tőle – hiába.
Amikor a visszavonulását bejelentette, sejtettük, hogy baj van. De nem akartuk elfogadni. Utolsó interjújában megígérte: még sokáig velünk marad. Elhittük, el akartuk hinni.
Ha a színpadon töltött 48 év minden fontos állomását fel kívánnánk sorolni, hosszú volna. Hangfajának minden fontos szerepét elénekelte, és azokon túl, kirándulása a bariton-szerepek világába Falstaff-alakítását mérföldkővé tette a szerep történetében.
Egy ország ismerte és szerette: Tevje nevével is szétválaszthatatlanul összeforrt az övé. Minden kitüntetést, díjat kiosztottak neki, de a legfontosabbat: a közönség szeretetét minden előadáson újra átélhette.
Korábbi betegsége és műtétje után egy ország drukkolt a felépüléséért, akkor úgy látszott: sikerrel.
Péntek délután kollégái búcsúztatták őt Szegeden. A város vasárnap Verdi Requiemjével emlékezik rá a Dómban.
Különös hét volt ez. Halála napján – véletlen vagy a sors keze? – éppen a Don Pasqualét játszotta az Operaház. Tegnap, amikor eltemették, a kolozsváriak vendégjátékaként a Falstaff ment. Két legnagyobb szerepe keretezi ezt a szomorú hetet.
Ha majd el tudjuk fogadni, hogy nincs többé, hiányozni fog. Nagyon.
Nyugodjék békében!