„Szomjazó déligyümölcsök”
Kovalik Balázs hannoveri Prokofjev-rendezésének németországi sajtóvisszhangja
2011-01-10
December 4-én mutatta be a Staatsoper Hannover Szergej Szergejevics Prokofjev A három narancs szerelmese című operáját Kovalik Balázs rendezésében, Antal Csaba díszleteiben és Angelika Höckner jelmezeivel. A premier németországi sajtóvisszhangja egyértelmű közönség- és kritikai sikerről tanúskodik.
Az opernnetz.de kritikusa, Christian Schütte mindenekelőtt a lenyűgöző látványvilágot, az előadás hatásos képiségét dicséri, kiemelve a kortárs populáris kultúrával való kapcsolódási pontokat is. „A rendező, Kovalik Balázs [a cselekményt] egyfajta képregényvilágba helyezi, mindenekelőtt nyilvánvaló ihletet merített a tipikus mangafigurákból. Ehhez pedig Angelika Höckner fantáziadús jelmezeket, Antal Csaba világosan átlátható színpadképet tervezett számára... Mindkét elem bőséges teret kínál a színes játékok részére és jól funkcionál Tasnádi József videóinak és animációinak vetítési felületeként... E terekben újra meg újra erőteljes, intenzív színekkel és terjedelmes gesztusokkal áthatott képek jönnek létre, melyek nemcsak a herceg körül lezajló történetet keltik életre, hanem tulajdon fantáziánkra is mindenképpen ösztönzőleg hatnak.”
Ugyancsak a képregényvilággal veti egybe a produkciót Günter Heiss a Neue Presse hasábjain – cikkének alcímében pedig azt is leszögezi: a decemberi időpont ellenére a Prokofjev-darab előadása nem éppen karácsonyi hangulatot sugall. „Kovalik Balázs rendezése óriási mulatságnak ígérkezett. Már a mellékelt »betegtájékoztató« is ígéretes: vitaminkészítmény depresszió ellen kockázatok és mellékhatások nélkül, terhes nők és gyermekek is szedhetik. Hosszú tetszésnyilvánítás telt ház mellett. A jelmezes láda mélyéről merítő produkció igencsak vidámra sikerült. Treff király udvartartása – Tobias Schabel méltóságteljesen énekli a szerepet, fiatalos-ráérző nüanszokkal – olyan, mintha a tudományos-fantasztikum és a mesés képregények világából lépett volna elő. Magával ragadó teljesítményt nyújt az akrobatacsoport... A rekeszizomláz tekintetében elmaradt feszültséget a színpadkép által keltett izgalom pótolja.”
Éppen ellenkező erényeket: egyszerűséget és visszafogottságot vél felfedezni az előadásban a Hannoversche Allgemeine Zeitung recenzense, Rainer Wagner: „Kovalik rendezése beéri takarékos eszközökkel. Antal Csaba színpadnyi magasságú, félkör alakú falat emelt számára tükörfóliából, amely elfordítható és a szereplők színpadra lépése és távozása ezen keresztül történik. A történés középpontját újra meg újra a herceg ágya által képviselt mentsvár alkotja... A lényeges akcentusokról Angelike Höckner olykor előszeretettel színpompásra alakított jelmezei gondoskodnak. A rendező Kovalik Balázs ily módon meséli el valódi egyenes vonalú cselekményként a névtelen herceg történetét... Hogy a két narancs nem csupán víz után szomjúhozik, a rendezés oly illendő visszafogottsággal sejteti, mintha elejét kívánná venni, hogy az estéből (csak) felnőtteknek szóló mese kerekedjék. S e magatartás hatja át az egész rendezést, amely a darabot nem erőlteti túl, ennek ellenére szórakoztató – és bőséges mosolyra csábít.”
Reinhard J. Brembeck (Süddeutsche Zeitung) szintén a látványosság ellenére is puritán kivitelezést tekinti a rendezés igazi pozitívumának: „Kovalik Balázs, a fiatal rendezőgeneráció figyelemreméltó képviselője... látványtervezőivel (Antal Csaba és Angelika Höckner) együttműködve a egyrészt felnyitotta a digitális média varázsládikóját a hannoveri „narancsok” számára, egyúttal a kellékekről szinte teljesen lemondott: A produkció megelégszik egy ággyal, mellette egy óriási forgó paravánnal. Minél stilizáltabb a történés, annál inkább összhangban áll a színpad a partitúra feltűnő, rikító koloritjával.”
A dicséretekből természetesen nemcsak a rendezőnek, de a karmesterek és a szereplőknek is bőségesen kijut. „Kovalik Balázs… virtuális mozgódíszletek alkalmazásával, a betegeskedő hercegből hirtelen elhatározással bátortalan fiatalembert formál, aki számítógépes játékaiba menekül, eközben a nézőt magával ragadja egy új, fantasztikus világba. Ez pedig az énekesi képességek és az előadói kifejezőerő kiaknázásával nem csupán a herceget alakító Sun-Keun Parknak, hanem kivétel nélkül az egész együttesnek sikerül. Kelly God felettébb meggyőző, mint a gonosz boszorkány Fata Morgana, Stefan Adam pedig játékos kacsintással alakítja a varázsló Celiót. A komikus tehetséggel megáldott Shavleg Armasi kifinomult tanulmányt produkál a szakácsnő szerepéről [...] A Niedersächsisches Staatsorchester Lutz de Veer vezénylete alatt grandiózusan kísér és a prokofjevi deklamációs stílust kidomborítva játszik.” (Hartmut Jakubowsky, Cellesche Zeitung)
Mások azt is hozzáteszik: a dirigens mindvégig sikeresen kerüli a plakátszerű effektusokat, s nem a partitúra harsányságára, hanem kifinomultságára helyezi a hangsúlyt.
S mit tehetnénk hozzá mindehhez itthonról? Csak remélhetjük, hogy a produkció további sikerét nem akadályozzák díszletépítési és egyéb problémák, melyek a repertoárról való idő előtti levételét okozhatnák. A Narancsok sorsa az idei évadban mindenesetre biztosítottnak látszik: Prokofjev operája április elejéig még hét alkalommal kerül színre Hannoverben.
Bóka Gábor – Vétek Gábor
(Fotók: Jörg Landsberg)
Videóelőzetes az előadásból
A kritikák eredetiben