„Minek nevezzelek?”
Most egy híradásnak kellene következnie a Covent Gardenből, egy magyar énekes sikeréről...
2006-07-24
Ám ennél többet kell mondanunk.
Váratlan és örömteli dolog történt: a Magyar Rádió munkatársa Londonban járt július 7-én, és tudósította az Új Zenei Újságot és hallgatóit Lukács Gyöngyi Turandot-premierjéről.
Tudósításából megtudhattuk, hogy az előadást kivetítőkön több angol nagyvárosban is lehetett látni. Ennek jelentőségét talán nem kell külön hangsúlyoznunk, ahogyan azt is könnyen kitalálhatják Olvasóink: a honi média nem tanúsított érdeklődést az esemény iránt, a rádióbeszámolón kívül egyetlen szót sem lehetett hallani róla az elmúlt bő két hétben. (Halkan jegyeznénk meg: lehet, hogy az opera periférikus műfaj, de majdnem biztos, hogy az egyszeri állampolgár éppúgy tudna örülni művészei, mint a sportolói sikerének. NB: vívni sem tud mindenki, de az érmekért együtt szurkolunk...)
Így tehát örülnünk kell Kovács Ilona kritikájának - mint egyetlennek.
Csakhogy.
A szerző, miközben dicsérő szavakkal illeti az énekesnőt, írásában következetesen Lukács GYÖRGYInek nevezi, mintha a Georginát fordította volna vissza, és életében nem hallotta volna még Lukács Gyöngyi nevét. De még ez is előfordulhat. Jobban meglepett, hogy a szerkesztő-műsorvezető, Kovács Sándor sem tartotta szükségesnek korrigálni a tévedést.
Mindenesetre a beszámolónak örülünk, a művésznőnek gratulálunk, és ha hazaér, feltétlenül kifaggatjuk a londoni produkcióról - és esetleges névváltoztatási szándékáról is...
Ádám Tünde